Az elmúlt hétvége egy igazi daráló volt. Mindkét nap kimentem a reptérre és összesen kilenc felszállásom volt oktatóval. Szóval egy hétvégén a teljes alap kiképzés szinte ötödét megcsináltam!
Érdekes dolgot figyeltem meg egyébként magamon hét közben. Habár sokat gondoltam a repülésre, a hétvégi kiképzésre, de már elmúlt az az izgalommal és kissé talán félelemmel vegyes érzés, ami mondjuk két-három héttel ezelőtt mindig felkúszott a gerincemen, ha a hétvégi repülésekre gondoltam. Nem magától a repüléstől tartottam, hanem inkább a kudarctól féltem. Viszont most már valahogy elmúlt ez az érzés. Tudom, hogy még sok hibával repülök, hallgatok is eleget az oktatóktól, de tudom, hogy alapvetően képes vagyok már lerepülni egy iskolakört, így valahogy az önbizalmam is nagyobb, nem stresszelem magam, hogy húú mi lesz. Csinálom a dolgom abban a tudatban, hogy a gyakorlás előbb-utóbb meghozza az eredményét és rövidesen eljön a nap, amikor képes leszek egyedül repülni.
Szombaton reggel a sorakozón összesen öt kezdő jelent meg, a kollégám kicsit később ért ki, de vele együtt is csak hatan kezdtük el az üzemnapot. Kissé csodálkoztam ezen, mert a szombat eddig mindig elég húzós volt, mivel jellemzően kétszer ennyi újonc jött ki ezeken a napokon. Később kiderült, hogy részben mi ennek a kis létszámnak az oka.
Mivel kevesen voltunk, elég jól haladtunk. Délelőtt lerepült mindenki legalább négy kört. Én az I/4-eket gyűrtem szorgalmasan. Próbáltam a fordulókra figyelni, hogy szebben menjenek mint a múltkor. Eddig jellemzően az volt a hibám, hogy túl kevés oldalkormányt használtam, így most erre próbáltam koncentrálni. (Egyébként most már egyre inkább az az érzésem, hogy alapvetően az a bajom a fordulókkal, hogy a csűrő is nagyon sok, és nagyon intenzíven térítem ki a botkormányt, így persze oldalkormány is sok és gyorsan kell(ene). Ezen próbálok majd javítani a következő hétvégén.)
Az időjárás dél körül kezdett egyre turbulensebbé válni, így az oktatók azt javasolták, hogy ne erőltessük tovább a a kezdők kiképzését. Három fehér gép ugyan elindult, de egész nap fátyolfelhők takarták az eget és habár meleg volt, de a termikképződésnek nem igazán kedvezett ez az időjárás. Szerintem max. félórát tudtak fennmaradni a gépek, aztán egymás után visszatértek és el is pakoltuk őket, mert nem volt sok értelme újból felszállni velük. Közben a szél is egyre inkább kelet-délkelet irányúvá vált, így pont rossz volt a csörléshez is a szélirány. Rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy a maradék néhány csörléshez nem érdemes átállni a starttal, így inkább zártuk az üzemnapot.
Mivel szombaton úgy éreztem, hogy sikerült egy-két dologban valamit fejlődnöm, meg a múlt hétvégén összesen csak egyet tudtam repülni, arra gondoltam, hogy most érdemes lenne kimennem vasárnap is, hogy ne egy hét kihagyás után kelljen majd befejeznem az I/4 feladatot. Viszont a meteorológiai előrejelzések elég vegyes képet festettek a vasárnapról. Volt ahol reggeli esőt prognosztizáltak napközben pedig záporokat, így koránt sem volt biztos, hogy egyáltalán lesz üzemnap. Azért beállítottam az ébresztő órát reggel háromnegyed hétre.
Nem szívesen másztam, ki az ágyból, de valahogy sikerült erőt venni magamon. Kinéztem az ablakon. Az aszfalton még látszottak a hajnali eső nyomai, de a felhőzet már kezdett felszakadozni és nem úgy látszott, hogy rövidesen újból esni kezd. Szóval nem volt más hátra mint a mosakodás, öltözés, kaja készítés aztán irány a reptér. Nyolc óra előtt pár perccel értem oda és látszott, hogy ma sem leszünk sokan. Így is lett. Összesen négyen voltunk kezdők. Szerencsére jött három oktató, és az egyéb szolgálatokra is volt ember, így hamar elkezdtük a repüléseket.
Nekem már csak három kör maradt az I/4-ből, így betervezték az I/5-öt is, ami a váltakozó állásszögű repülés bemutatása és gyakorlása összesen két felszállás keretében. Próbáltam több odafigyeléssel és kevés hibával megcsinálni az I/4 iskola köröket. Persze nem sikerült mindig és minden jól, de a hibák mellet most már olyan is bekerült a képzési naplóba, hogy "végrehajtás jó". Valahogy nagy megkönnyebbülést és örömöt éreztem, amikor az utolsó I/4-et lerepültem. Nem azért, mert minden 100%-osan ment, de úgy éreztem, hogy végre átrágtam magam egy nagy kásahegyen és egyre közelebb vagyok a vizsgához és remélhetőleg az egyedül repüléshez.
A váltakozó állásszögű repülés nem volt különösebben izgalmas, hiszen valamilyen szinten ezt már megtapasztalta az ember az eddigi repülések alatt is. Az mondjuk érdekes érzés volt, amikor meredek süllyedésből, kb. 120 Km/h sebességnél fel kellett venni a gép orrát. Kicsit lehetett érezni a túlterhelést. Ez eddig még újdonság volt nekem. A két kör hamar lement és jóleső érzéssel töltött el, hogy a hétvégén sokat sikerült előre lépnem az kiképzési feladatok végrehajtásában. Nagyon nem bántam meg, hogy rászántam a vasárnap délelőttömet.
Mivel kevesen voltunk, gyakorlatilag délre mindenki lerepülte az aznapi tervét. Az időjárás nem volt igazán alkalmas a termik repülésre, mert a felhőzet egyre jobban kezdett összeállni, így a "profik" nem erőltették a dolgot. Néhány gyakorló kör lerepülése után úgy döntöttek, hogy aznapra "bezárjuk a boltot". Bepakoltunk a hangárba és két órakor már otthon is voltam.
Ha minden jól megy is nem kell pót leckéket vennem, már csak 20 felszállás van a vizsga előtt! A következő alkalommal már a kötélszakadás gyakorlat következik, remélem jól fog menni és nem kell ismételnem.
