Szombaton szép napsütéses időre ébredtem, így minden feltétel adottnak látszott, hogy eredményes kiképzési napot tudjak majd magam mögött. Sajnos az időjárás keresztbe tett a várakozásaimnak.
Az üzemnap a megszokott módon indult, de a repülőtér vezető jelezte a reggeli eligazításon, hogy mindenki tegye rendbe az összes iratát (MOST!), mert a légi rendészet csekkeket osztogatott több sportrepülőtéren az utóbbi időben. Szóval először felmentünk az irodába és pótoltuk az esetleges hiányosságokat. Ezért a megszokottól később kezdtük el a kiképző repüléseket. Én a negyedik voltam a sorban. Mivel a múltkor sok gondom volt az iránytartással, így a repülés során szerettem volna különösen figyelni arra, hogy ne kalamoljak a botkormánnyal, ha nem muszáj.
A csörlés már viszonylag jól szokott menni. Az emelkedő szakasszal úgy éreztem, hogy nem is volt különösebb probléma, de a leoldásról kicsit lemaradtam. Valahogy nem koncentráltam rendesen az átnyomásra és a leoldásra. És a fordulókkal is most valahogy sokkal több gondom volt mint korábban, más oktatóval. Szóval elég szarul csináltam a dolgot, az oktató nem győzött szólni, hogy mit hogy kellene csinálnom, mert nagyon sokat bénáztam. Az egyenesekben viszont úgy érzem, hogy sikerült megcsinálni, amit terveztem. Csak akkor használtam a csűrőt amikor megbillent a gép, és az iránytartást csak az oldalkormány használatával igyekeztem megoldani. A leszállás egész jó lett volna, de elég magasan jöttünk be, és a féklapot későn nyitottam, így jó messziről kellett visszatolni a gépet.
Ez alkalommal éreztem azt, hogy tényleg sokat számít, hogy az ember kihagy egy hetet a repülések között. Kicsit idegesebb voltam az első felszállás előtt és alatt, és ez meg is látszott a teljesítményemen. Miután leszálltunk és elkönyveltem magamban, hogy ez nem volt a legszebb iskolaköröm, kicsit meg is nyugodtam és úgy éreztem, hogy a nap folyamán fogok tudni javítani néhány hibámon és az ötödik repülés valószínűleg sokkal jobb lesz majd, mint az első volt. Sajnos az égiek nem így akarták, mivel kelet felől egy masszív felhősáv látszott közeledni és a szélirány is egyre inkább keleti-délkeleti irányú lett. Mint az utóbbi üzemnapokon már megszokottá vált, most is át kellett költöztetnünk a startot, ami újabb időveszteséget okozott.
Éphogy elkezdődtek a startok az új felállásból, amikor a beúszó felhőkből elkezdett cseperegni az eső és a szél megint fordult, így újból költöztetni kellett a startot vissza a hangárok elé. Mivel az eső egyre jobban rákezdett és nem is látszott úgy, hogy hamar elvonul a felhőzet, a gépeket is bepakoltuk a hangárba. Mivel még nagyon korán volt (dél körül járt az idő), abban reménykedett mindenki, hogy rövidesen véget ér az eső és később délután megint elkezdődhetnek a repülések. Sajnos nem így történt. Az eső elég kitartó volt és habár volt egy időszak, amikor úgy látszott, hogy talán kijavul az idő, még sem így lett. Az eső ugyan elállt, de újból befelhősödött az égbolt, a szél is megerősödött. Lassan a növendékek is elkezdtek elszivárogni, habár elvileg nem volt vége az üzemnapnak, de nem úgy nézett ki, hogy rövid időn belül bármi javulás várható. Három óra körül megkérdeztem az oktatómat, hogy szerinte lesz-e még ma valami repülés? Mivel ő sem biztatott, elköszöntem és hazajöttem.
Vasárnap hajnaltól megint elkezdett esni az eső, pedig az előrejelzés nem mutatott csapadékot mára. Amikor reggel csörgött az ébresztő, kinéztem az ablakon, de a látottak csak azt erősítették meg, amit félálomban már úgy is hallottam: az eső kitartóan esett a teljesen elborult égboltból. Valahogy sejtettem, hogy ma elmarad az üzemnap, így inkább visszafeküdtem aludni.
Tehát összesen egy (1!) felszállásom volt egész hétvégén, ami nem is sikerült valami fényesen, habár úgy érzem, hogy volt amiben tudtam fejlődni. Jövő hétvégén ha az időjárás is engedi és közben nem gondolom meg magam, mindkét nap ki szeretnék menni repülni, részben hogy bepótoljam a most kimaradt felszállásokat, másrészt pedig azért, mert most úgy érzem, hogy ha sikerülne lenyomni a jövő hétvégén a maradék hét kört ami még az I/4-ből hátravan, az hasznosabb lenne, mint ha elapróznám, és a jövő hét utáni hétvégén megint egy hét kihagyás után kellene az utolsó két felszállást megcsinálnom.
Majd elfelejtettem. A héten megjött az orvosim! Szóval ez már nem lehet akadály, most már csak rajtam múlik, hogy tényleg pilóta legyek.
