Megtörtént az elkerülhetetlen: megcsináltam a B vizsgát. :-)

Szombaton történt a dolog. Múlt hétvégén a rossz időjárás miatt egy kört sem tudtam repülni, így kicsit el is voltam kettyenve, mert szerettem volna már túl lenni az 5 egyedüli iskolakörön, de már két hét is eltelt azóta, hogy az első 2 kör megvolt és azóta meg semmi. Némileg tartottam tőle, hogy 2 hét kihagyás után hogy fog menni a dolog. Az első kör újból ellenőrző repülés volt oktatóval. Szerencsére nem felejtettem el mindent, így alapvetően vettem az akadályt. Ezután gyors egymásutánban lenyomtam a 3 maradék egyedüli kört. Szinte észre sem vettem és elmondhattam magamról, hogy egy újabb mérföldkövön vagyok túl. Aznap többet már nem repültem, de azt hiszem, nem volt okom szomorkodni emiatt, hiszen a lényeg, hogy megvan a vizsga! Az esti sorakozón megkaptam a magamét a hagyományos seggre verős szertartás során. Persze ennek is örültem, annak ellenére, hogy pár órán keresztül sajgott az ülepem. Este még volt szalonnasütés, eszem-iszom. Viszonylag későn értem haza, a minden szempontból sikeres nap után.

A vasárnapot eredetileg pihenéssel szerettem volna tölteni, de azért beállítottam az ébresztő órát, azzal a felkiáltással, hogy majd reggel eldöntöm, hogy maradok vagy megyek. Éjszaka nem aludtam valami mélyen. Kavarogtak az agyamban az előző nap élményei, képei. Mondhatni az egész éjszakát gondolatban a repülőtéren töltöttem. Ezek után persze egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne menjek ki a reptérre. Egyszerűen nem bírtam volna ki, hogy otthon maradjak, és közben az járjon a fejemben, hogy a többiek kint vannak a reptéren és zajlik az üzem. Úgy látszik kezd elhatalmasodni rajtam valami. :-) Vasárnapra baromi meleget jósoltok és ez be is jött. Elég kevesen jöttek ki a reptérre kezdők, és szakszósok egyaránt, így nem volt valami pörgős üzem. Persze a döglesztő meleg eleve lelassította az embereket. Oktatókból sem voltunk túlságosan eleresztve, így az egyik Góbét szinte teljesen kisajátíthattam. Elkezdtem a II./1 feladat lerepülését. Gyakorlatilag egymás után repültem hat iskolakört még a délelőtti kevésbé forró órákban, aztán megálltam a repülésekkel. Azt gondoltam, hogy majd késő délután, miután enyhül a forróság majd esetleg megyek még 1-2 kört.

Egyébként az aznapi csörlőkezelő nagy brutálisan húzott, így eddig még soha nem tapasztalt magasságú, 400 méteres csörléseim voltak. Igaz kicsit paráztam, mert a szokásos 80-90 km/h sebesség helyett 100-110 km/h-val rongyoltam felfelé, a Góbé meg recsegett-ropogott, de 3-4 "kilövés" után kezdtem megszokni a dolgot és már nem majréztam amiatt, hogy mindjárt szétszakad az egész szerkezet. Mondjuk a tetőponton a szép szabályos átvezetés, leoldás helyett minden esetben hatalmas csattanással lepattantam a kötélről, mert egyszerűen végig húzni kellett a botot mint a nyavalya, hogy ne gyorsuljak be, és a csörlős akkor sem vette el a gázt, amikor már gyakorlatilag vízszintesen siklott a gép. Ebből a magasságból jó nagy iskolaköröket lehetett repülni, szerencsére nem okozott ez különösebb problémát az iskolakör felépítésében és a leszállás kiszámításában. Az egyik kör különösen nagyra sikerült, mert a hosszú falon szinte végig olyan tartásban repültem, hogy a leszállójel vonalában még mindig 350 méteren voltam. A földet éréseim nem voltak minden esetben teljesen jól végrehajtva, de az oktatók szerint durva hibám nem volt csak csiszolni kell még a technikámat.

Később utasok is jöttek, meg a középfokosok is repültek párat, engem pedig beosztottak időmérőnek, így a nap további részében már nem repültem többet, de igazából nem is bántam, mert a Góbéban meg lehetett sülni már délelőtt 11 körül is, később pedig még melegebb volt. Szóval szépen elücsörögtem a napernyő alatt és vezettem az időmérő naplót. A hőséggel lassan mindenkinek tele lett a hócipője és az időjárás sem volt a legjobb a termikek kialakulása szempontjából, így elég hamar bezártuk a boltot. Irónikus módon a két utolsó csörlésből azért repültek még több mint 1 órát is, csak hogy fájjon a szíve a többieknek, akik egész nap próbáltak, de nem tudtak fennragadni.

Vasárnap újabb növendék társamnak volt meg az első egyedüli repülése, így szokás szerint palacsintát is ettünk. Ha jól számolom már 5 vagy 6 kezdő van túl ezen a felejthetetlen eseményen. Nekem következő alkalommal még lesz 4 kör a II./1 feladatból és aztán jönnek oktatóval a spirál gyakorlatok. Ha minden jól megy, lassan ott tartok, hogy repülhetem a negyed órát a C vizsgáért.