Ma elkezdődtek a kiképző repülések. Nagy izgalommal vártam már ezt a napot. Kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lesz vezetni a repülőgépet. Az I/2-es feladat 3 db repülésből áll, ahol az egyenesekben már nekünk kell irányítani a gépet.
Hát nem úgy ment mint szerettem volna. Elméletben tök egyszerűnek tűnik, hogy tartsuk az irányt és a sebességet. A valóságban azt sem tudtam, hogy mit húzzak-toljak-nyomjak. Egyszerűen képtelen voltam mindenre egyszerre figyelni és időben elkezdeni a finom korrekciókat. A kis eltéréseket nem vettem észre, amikor meg már nagyon kezdett elmászni a gép, vagy túl keveset vagy túl sokat mozdítottam a kormányokon. A sebesség tartás ugyan ezen okokból nagyon nem volt egyenletes. Vagy begyorsultam vagy túl lassan mentem. Egyszerűen nem tudtam ráérezni, hogy mekkora kormánymozdulatok szükségesek az adott szituációban pedig azt gondoltam, hogy ez majd tök könnyű lesz.
Azt is problémának érzem, hogy mivel több dologra is kellett párhuzamosan figyelnem, egyszerűen nem tudtam koncentrálni megfelelően, így a végeredmény az volt, hogy semmire sem tudtam igazán odafigyelni. Az oktató sokszor rám szólt, hogy lógok, amikor én nem éreztem ebből semmit. Amikor ennek hatására figyeltem a horizontot, és koncentráltam, hogy a gép vízszintes maradjon, akkor elment a sebesség. Amikor rám szólt az oktató, hogy túl lassan megyünk, akkor persze meg kapkodtam, hogy megpróbáljam rendezni a sebességet, eközben viszont nem tudtam figyelni az iránytartásra, így a gép elmászott, amikor ezt észrevettem, vagy az oktató szólt emiatt vagy éreztem, hogy belenyúl a vezetésbe, akkor meg csak arra tudtam figyelni, hogy megint irányba álljon a gép. Szóval kész rémálom volt számomra a vezetés.
Mivel volt oldalszél is, azt sem éreztem igazán, hogy a szélnyomás miatt tér le az egyenesről a gép vagy pedig azért, mert lóg a szárny? Ebből kifolyólag az oldalkormánnyal és a csűrővel is próbáltam szimultán (leginkább össze-vissza) korrigálni, de ennek hatására persze össze-vissza ment a gép. Szóval minden pillanatban próbáltam vezetni a gépet, pedig emlékszem rá, hogy mondták, hogy a Góbé akkor repül a legszebben, ha hozzá sem nyúlnak a kormányokhoz. Viszont azt sem akartam, hogy a passzivitásom miatt az oktató azt érezze, hogy bedobtam a gyeplőt a lovak közé és arra várok, hogy ő vezessen.
Az is elég rossz volt, hogy nem tudtam mindig eldönteni, hogy én vezetek, vagy az oktató, esetleg csak a szél dobál és azért imbolyog a gép? Sokszor volt, hogy amikor én még mozdítottam volna a boton, akkor az oktató ellen tartott, amikor meg én érzésem szerint nem mozdítottam volna rajta, akkor ő belenyúlt. Ez is eléggé összezavart. Egyszerűen nem éreztem, hogy az a kormányerő amit érzek, az valóban az, vagy csak az oktató húzza ellentétes irányba a botot? Így persze volt amikor birkóztam a botkormánnyal, mert úgy éreztem, hogy nem reagál a gép a mozdulatomra, pedig lehet, hogy csak az oktatóval szkandereztem.
Mivel ma 4-et tudtam repülni, így elkezdtük az I/3-as feladatot is, amiből az első kört repültem le. Persze mivel az egyenesekben sem tudtam vezetni normálisan a gépet, a fordulókat az oktató csinálta. Persze mondta, hogy mit hogy kell, de őszintén szólva nem igazán éreztem a kormányokon, hogy mekkora kitérítést kellene végeznem, ha én csinálnám a fordulót.
Szóval nagyon nem tűnik így elsőre egyszerűnek a dolog. Főleg az aggaszt, hogy már elkezdtük az I/3-at, ami összesen csak 8 felszállás (nekem már csak 7) és itt már nekem kellene fordulózni is, miközben még az egyenes repülés sem megy igazán. :-( Gyakorlatilag van még kb. 2 napom, hogy megtanuljak fordulózni, pedig még az egyenes repüléssel is gondom van. Ez nem tűnik megnyugtatónak. Most pont úgy érzem, hogy képtelen leszek megtanulni vezetni a repülőt, pláne ilyen rohamtempóban, szóval eléggé le vagyok törve. Az I/3 első köre után már örültem is, hogy nincs idő ma többet repülni, mert úgy éreztem, hogy nem lenne semmi értelme újból felmenni, mert nem éreztem egyáltalán úgy, hogy a ma lenyomott négy felszállás után jobban érezném a gépet, mint amikor reggel beleültem.
Hosszú is volt a nap. Reggel 8-tól este 7-ig voltunk kint a reptéren. Hamar elment az idő, de azért fárasztó volt kint lenni egész nap. Eredetileg úgy tervezetem, hogy a hétvége mindkét napján kimegyek, de most úgy gondolom, hogy holnap inkább pihenek, ülepítem a mai tapasztalatokat. Egyszerűen nem érzem, hogy fejben kész lennék arra, hogy holnap reggel megint beüljek a gépbe. Szerintem át kell még párszor gondolni és az emlékeket felidézve újból átélni a tapasztaltakat, hogy legközelebb annak reményében üljek a gépbe, hogy valamennyivel jobban fogom tudni vezetni, mint ma.