Április 10-én, vasárnap reggel miután felkeltem, azonnal kinéztem az ablakon, hogy mi van a széllel. Szerencsére még csak nem is lengedeztek a faágak. Na ez jó jel, ma végre lesz valami.

A sorakozó reggel 8-kor volt szokás szerint. Meglehetősen kevesen gyűltünk össze. A kb. 17 újoncból csak 7-en voltunk ott. Előző nap többen jelezték, hogy vasárnap nem fognak tudni jönni, másoknak meg gondolom az előző napi szeles idő vette el a kedvét. Tapasztaltabb versenyzőkből sem volt nagy a létszám, de azért sikerült kiosztani a szolgálatokat (start ügyeletes, csörlő kezelő, stb.). Szerencsére volt oktató is, így elkezdődhetett az üzemnap.

Elhúztuk a hangár oldalát, és elkezdődött a kipakolás. Egyelőre csak a Góbékat hoztuk ki, meg a start felszerelést. Egy-kettőre felállítottuk a starthelyet, kiraktuk a leszálló jelet. A csörlős is elfoglalta a helyét. Az oktató felírta a névsort és abban a sorrendben elkezdődtek a szoktató repülések. Én az ötödik voltam. Kicsit izgultam, hogy másodikra mennyire lesz félelmetes a csörlés, de azért nagyon nem voltam beszarva. Végül is tényleg nem volt már annyira paráztató, habár azt nem mondom, hogy kis félsz nem volt bennem, de határozottan kellemesebb volt, mint legelőször. Szerencsére most nagyon tiszta volt a levegő. Látszott a Tátra és a környező vidékből is sokkal több látszott. Néha-néha kisebb emelések is voltak, így egész hosszú lett az iskolakör, aminek csak örültem.

A következő körben, ami még mindig szoktató repülés volt, már fogni kellett a botkormányt is, hogy érezzük a kormánymozdulatokat. Most nem volt annyi időm bámészkodni, mert most jobban figyeltem a gépre és az oktatóra, mint a környezetre. Az idő már kezdett elég dobálós lenni, így dél körül a kezdők repülése az napra véget ért. Nem lett volna értelme tovább erőltetni. Mind a heten lerepültük a 2 db szoktató kört, amit be is írtunk a szűz repülési naplónkba. Eddig van 10 perc repülésem, ami nem valami sok, de valahol el kell kezdeni.

A nap további részében mi már nem repültünk többet, hanem csak segítettünk a profiknak elstartolni, a gépeket tologatni és hasonlók. Aznap elég sokan repülték le az év eleji ellenőrző repülésüket csörlésből és vontatásból. Láttunk jó pár dugóhúzó gyakorlatot, ami kívülről jól nézett ki, de egyelőre nem biztos, hogy szívesen kipróbálnám.

Délután 2 óra körül elstartoltak a teljesítmény gépek. Őket vontatással vitték fel és mivel akorra már egész komoly termikek voltak a környéken, nagyon hamar eltűntek a szemünk elől. Rádión hallottuk, hogy 2500 m körüli magasságra tudtak felmenni és légvonalban 30-40 km távolságra is eljutottak, amikor haza felé vették az irányt. Mondanom sem kell irigykedve hallgattam a beszámolókat, miután hazatértek a gépek. Viszont erőt is merítettem belőlük, hogy elviseljem a sokszor unalmasnak tűnő órákat, amikor mi nem repülünk, csak a többiek kiszolgálásában veszünk részt. Nincs mese, végig kell csinálni az alap kiképzőt és meg kell szerezni a "C" vizsgát, hogy majd én is tudjak miről mesélni.

Szerencsére voltam katona, tudom, hogy milyen kopasznak lenni. Azt is kibírtam, ezt is ki fogom. Pláne, hogy ennek van értelme.