Úgy terveztem, hogy a 3 napos hosszú hétvégén két alkalommal jó lenne kimenni repülni. Húsvét első napját családi körben töltöttem (meg a hosszúra nyúlt szombatot pihentem ki), de hétfőn már nem bírtam magammal és reggel 8-ra ott voltam a reptéren. Mindösszesen az egyik növendék társamat találtam ott, és útközben találkoztam a kollégámmal, akivel együtt kezdtük a tanfolyamot. Szóval összesen 3-an voltunk, ami elég sovány, pláne hogy senki nem volt, aki a szolgálatokat el tudta volna látni. Nagyon úgy nézett ki, hogy az aznapi repülésből nem lesz semmi, pedig az oktatóink azt mondták, hogy mindhárom napon lesz üzemnap.
Kis várakozás után befutott még két növendék társunk és 3 szakszós. Visítva ez a létszám már elég lett volna a repülő üzem beindításához, csak éppen oktatónk nem volt. Közben lassan 9 óra körül járt az idő és már éppen azon voltunk, hogy nem várunk tovább, ha nem sikerül kicsábítani egy oktatót. Beindult a telefonálgatás meg a találgatás, hogy kit lehetne rávenni, hogy húsvét másnapján kijöjjön oktatni. Hát nem volt sok sanszunk rá, hogy összejön a dolog, de a szerencse ránk mosolygott. Az egyik fiatal oktató srác kért pár perc türelmet, hogy átgondolja a dolgot, de végül kötélnek állt.
Gyorsan elkezdünk kitelepülni, hogy mire megérkezik már csak be kelljen ülnie a Góbé hátsó ülésére. Mikor megjött, gyorsan megbeszéltük, hogy kinek mit kell aznap repülnie, aztán belecsaptunk a lecsóba.
Elég foghíjas volt a szolgálat (az egyik szakszós srác volt a repvez., start ügyeletes és időmérő is egy személyben), de a hiányzó embereket lelkesedéssel pótoltuk. Egész pörgősen mentek a felszállások, így viszonylag hamar mind az öten letudtunk két felszállást.
Kis tanakodás után aztán abban maradtunk az oktatóval, hogy még mindenki lerepüli a harmadik körét, aztán bezárunk, de végül (ha már lúd, legyen kövér alapon) lenyomta mindenkivel a megengedett öt kört. Ez úton is szeretném hálás köszönetünket kifejezni neki és a kiszolgálásunkat végző szakszós pilótáknak, amiért meghozták azt az áldozatot, hogy öt lelkes (vagy idióta) növendék kedvéért feláldozták a húsvéti pihenésüket. Azt hiszem ezeken a dolgokon keresztül ismerszik meg igazán az ember.
A repüléseimről annyit tudok elmondani, hogy alapvetően már mindent egyedül kellett csinálnom. Az I/3-ból volt még 2 felszállásom, az és elkezdtem az I/4-et, amiből hármat repültem. Az oktató persze folyamatosan mondta, hogy mit csinálok rosszul és én ez alapján próbáltam (több kevesebb sikerrel) korrigálni. Egyébként csak akkor nyúlt bele pár alkalommal, ha nagyon muszáj volt. Néhány dologban úgy vettem észre, hogy fejlődtem valamit. A csörlés tetején már elég jól érzem, hogy mikor kell átnyomni a gépet és oldani a kötelet. A fordulók megkezdése előtt sem mindig felejtek el kinézni a szárny irányába, hogy iránypontot keressek a kivételhez. Az egyenes repülések viszonylag jól mennek, a fordulóba való bevitel és megtartás is elég jól megy. A kivételnél eléggé kapkodok, így kicsit táncol a gép orra, amíg újra fel tudom venni az irányt és sebességet. Meg úgy általában kissé idegesen kezelem a kormányokat, de az oktató szerint nem vészes a dolog. A többiek szerint a leszállásaim sem voltak teljesen csapnivalóak, szóval úgy néz ki, hogy a végén még megtanulok vitorlázó gépet vezetni. :-)
A következő hétvégéken kell még repülnöm 12 db I/4-et. Remélem ez idő alatt sikerül olyan szintre fejlesztenem a tudásom, hogy majd elkezdhessem a következő repülési feladatot. Most azt a célt tűztem ki magamnak, hogy május-június folyamán eljussak a B vizsga teljesítéséig és az augusztusi repülő táborban megcsináljam a C vizsgát. Ha ez mind összejön, nagyon elégedett leszek magammal.
