Április első hétvégéjén végre eljutottunk az elméleti oktatás végére. Szombaton volt még egy ismétlő nap, amikor röviden átnéztük az oktatókkal a különböző témaköröket. Aztán vasárnap eljött a nagy nap, a vizsga napja. Nem volt bennem igazán vizsgadrukk, mert átolvastam mindent többször is, meg is értettem a dolgokat. Úgy éreztem, hogy ennél többet nem igazán tehetek az ügy érdekében. Igazam is lett, mert sikerült maximális pontszámmal megcsinálni az írásbeli részt. Kicsi büszkeséget azért éreztem, mert 41 évesen még is csak becsülettel helytálltam a fiatalok titánok között. A szóbeli már csak hab volt a tortán. Szerencsére elég egyszerű tételt húztam, meg az írásbeli alapján látták az oktatók, hogy nem vagyok teljesen sötét, így ez is gyorsan megvolt.
A vizsga előtti hétvégén és a vizsga után két részletben sor került az un. hangár gyakorlatra és a földi előkészítés című gyakorlatra. Ez igazából arról szólt, hogy gyakorlatban is megmutatták a Góbét kívül-belül, hogy az elméletben tanultakat a valóságban is lássuk. Gyakoroltuk a mentőernyő felvételét és a vészelhagyást, a vezetőfülke ellenőrzést, a csörlő kötél beakasztást és ehhez hasonló praktikus dolgokat.
Április 8-án voltunk 3 társammal együtt Kecskeméten a Repülőkórházban, ahol elvégezték a repülő orvosi alkalmassági vizsgálatokat. A vizsgálat inkább hosszú és unalmas volt, mint nagyon alapos. Egy idős oktató, aki szintén aznap jött időszakos vizsgálatra azt mondta, hogy régen sokkal komolyabb volt a vizsgálat mint manapság. Ennek mondjuk én inkább csak örülhetek. Végül is úgy néz ki, hogy nem volt semmi olyan probléma ami miatt nem repülhetek, legalább is nem mondtak semmi ilyet, de majd akkor nyugszok meg igazán, ha megjön a hivatalos papír.
