Ez egy hosszú történet lesz, de nyitó posztnak azt hiszem megteszi. Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban majdnem vitorlázó repülő pilóta lettem. Vagyis ez talán túlzás, de minden esetre szerettem volna az lenni. A történet úgy kezdődött, hogy valamikor a '80-as évek második felében az MHSZ-től jöttek toborozni a suliba. Akit érdekelt a dolog, kimehetett a reptérre és elvitték egy iskolakörre. Persze kaptam én is az alkalmon. Igazából ennyi év távlatából csak annyi maradt meg bennem, hogy a leoldás pillanatában megmerült a gép, aminek eredményeként a gyomrom felliftezett az agyamig. Ugyan az az érzés, mint amikor autóval átmegy az ember egy bukkanón, csak ez úgy tűnt, hogy soha sem akar véget érni. Elég ijesztő érzés volt, de ami utána jött biztosan tetszett, mert a repülés után elhatároztam, hogy szeretném ezt csinálni.
Következő alkalommal már csak azok jöttek ki a repülőtérre, akik elkötelezték magukat a kiképzés elkezdése mellett. Volt még egy iskolakör repülés és mivel már tudtam, hogy mire számíthatok a leoldáskor, már nem is volt olyan ijesztő a dolog. Kicsit már engedte is az oktató, hogy piszkáljam a botkormányt. Ez után a repülés után még jobban tetszett az egész, tehát nem volt már kérdéses, hogy folytatom-e? Elkezdődött az elméleti oktatás, és rövidesen az orvosi alkalmassági vizsgálaton is túl kellet esnünk. Na ekkor tört ketté a még el sem kezdett pilóta karrierem. Ugyan is szemüveget viseltem, és ez akkor kizáró ok volt. Ez valahol érthető is, mert akkoriban az MHSZ a hivatásos katonaság előszobája volt. Mivel hivatásos pilótának alkalmatlan voltam, nem pazarolták rám az energiát. Szóval mielőtt igazán belekóstólhattam volna a repülés szépségeibe, abba kellett hagynom a tanfolyamot. Ezután a balul sikerült próbálkozás után hosszú évekig nem is gondoltam a repülésre. Gondolom valahol elkönyveltem magamban azt, hogy alkalmatlan vagyok arra, hogy meghódítsam az eget, így nem is foglalkoztatott a dolog.
A fordulat akkor következett be, amikor kb. 3 évvel ezelőtt a kezembe került néhány Aranysas című folyóirat. Előtte igazán soha nem érdekelt annyira a repülés világa, hogy olvassak róla, de az újság hatására szinte felnyílt a szemem. Élvezettel kezdtem olvasni a cikkeket a jelenkori és múltbéli repülőtechnikáról, a különböző kalandos repülős történetekről. Elvarázsolt ez a világ, ami számomra elérhetetlennek tetszett, de még is jó volt legalább a betűkön keresztül a részese lenni.
A következő lökést az adta, amikor kb. 2 évvel ezelőtt az egyik kollégám unszolására elmentünk életem első repülő napjára. Nagyon nagy élmény volt azokat a gépeket kézzel fogható közelségből szemügyre venni, amelyekről addig csak képeket láttam. Egyre inkább rabul ejtett minden, aminek valami köze volt a repüléshez. Most már én kerestem az alkalmakat, hogy repülőgépek közelében lehessek: kecskeméti repülőnap, szolnoki és kassai repülő múzeum, stb.
Egyre többször motoszkált bennem a gondolat, hogy lehetne a repülést, a repülőgép vezetést megtapasztalni? Kézenfekvő volt, hogy ha máshogy nem, legalább egy repülőgép szimulátorral szerezzek ezekről a dolgokról valami benyomást. Tehát elkezdtem szimulátorozni, ami nagyon élvezetes dolog, ha nincs más lehetőség és bizonyos szempontból egész jól visszaadja a repülőgép vezetés élményét csak éppen az hiányzik belőle, amit az ember a levegőben érez amikor a valóságban repül. Szóval azért az igazi érzést nem pótolja, de a semminél több. Persze megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne megszerezni a pilóta képesítést egymotoros repülőgépre, de tudtam, hogy ez az út a számomra már nem valószínű, hogy nyitva van, még ha az orvosi alkalmasságit meg is kapnám valahogy, hiszen a pilótaképzés költsége 1-2 millió forint között van, ami hobby szinten nagyon sok pénz, hivatásos pilóta meg már úgy sem lesz belőlem, tehát nincs esély, hogy ledolgozzam majd a befektetett lóvét.
Ez idő tájt jutott eszembe, hogy a vitorlázó repülés lehetne az, ami esetleg elérhető lenne számomra és ha nem is olyan minden téren mint egy motoros gép, de a szimulátornál biztosan sokkal jobban visszaadja azt az érzést, amit egy repülőgép vezetése jelent. Volt (van) egy kollégám, akiről tudtam, hogy vitorlázó repülő, így őt kezdtem el faggatni, hogy is van ez mostanában? Milyen lehetőségek vannak, ha valaki szeretne vitorlázó pilóta lenni? Kiderült, hogy a szemüveg manapság már nem kizáró ok, jó általános egészségi állapot elég az orvosi megszerzéséhez. A költségek is sokkal alacsonyabbak, mint a motoros képzés esetén, ami azt jelenti, hogy kb. tized annyiból el lehet odáig jutni, hogy egyedül repülhessek. Nagyon fellelkesültem és elhatároztam, hogy az év elején induló tanfolyamra jelentkezni fogok. Így is történt, de a folytatást a következő postban mesélem el.
